A huszadik és huszonegyedik századi sztárírók és -költők szövegeinek vesézése után hatalmas fordítói kalandban lehet része annak, aki bízik soron következő kiváló németes kalauzunkban, Márton Lászlóban, aki egy igazi klasszikust tesz kortárssá, hiszen „minden, amit megértünk, kortárs”.
December 10-én, szokás szerint szerdán, szokás szerint 19 órától, és szokás szerint a Rohamban tartjuk negyedik műfordító műhelyünket: Nádasdy Ádám és Gerevich András angol estjei- és délutánja, valamint Tótfalusi Ágnes Houellebecq-leckéje után Márton László hozza el a napokban boltokba kerülő Luther-újrafordításának egyes részleteit.
Márton Lászlót aligha kell bárkinek is bemutatni: írói és drámaírói profilját olyan elismerések szegélyezik, mint a Déry Tibor- vagy József Attila-díj, miközben a német irodalom és gondolkodás elmúlt ötszáz évének olyan, mégoly különböző szerzőit fordította magyarra, mint a Grimm testvérek, Novalis, Goethe vagy akár Günter Grass és Walter Benjamin. Az utóbbi években főleg klasszikus szövegeket fordít: 2013-ban kapott Janus Pannonius-díjat Gottfried von Strassburg Tristan című verses regényének fordításáért, a napokban pedig grandiózus munkára tett pontot Luther Asztali beszélgetéseinek publikációjával, melyet stílszerűen a Luther Kiadó ad ki – ebből hoz majd szemelvényeket, amiket hamarosan itt is olvashattok és fordíthattok majd.
Mivel ilyen szöveggel a műhely történetében még nem találkozhattunk, a kérdés- és problémairányaink is specifikusak lesznek. Márton László három ilyen irányt jelölt meg:
1. Szóbeliség és írásbeliség elhatárolása egy ránk maradt régi szövegben.
2. A szerzői észjárás, a közlési szándék rekonstruálása. Megértés vagy megfejtés?
3. Szemantikai eltolódások konkrét kifejezésekben, a nyelvállapot dinamikus változása közepette.
Ha tudálékoskodó-elméletieskedő teológiai traktátusok garmadáját várnánk, adjuk fel álmainkat: a fordító szerint „töményen életteli, néha kifejezetten vicces szövegekről van szó” ami kihat magukra a problémák megoldására is – aki ismeri Márton előadói stílusát, gyaníthatja, jól szórakozunk majd. A szövegek holnap kerülnek fel blogunkra, hogy hogyan zajlik egy ilyen műhely, azt itt mondjuk el, hogy kik vagyunk, azt meg itt.
Márton Lászlót aligha kell bárkinek is bemutatni: írói és drámaírói profilját olyan elismerések szegélyezik, mint a Déry Tibor- vagy József Attila-díj, miközben a német irodalom és gondolkodás elmúlt ötszáz évének olyan, mégoly különböző szerzőit fordította magyarra, mint a Grimm testvérek, Novalis, Goethe vagy akár Günter Grass és Walter Benjamin. Az utóbbi években főleg klasszikus szövegeket fordít: 2013-ban kapott Janus Pannonius-díjat Gottfried von Strassburg Tristan című verses regényének fordításáért, a napokban pedig grandiózus munkára tett pontot Luther Asztali beszélgetéseinek publikációjával, melyet stílszerűen a Luther Kiadó ad ki – ebből hoz majd szemelvényeket, amiket hamarosan itt is olvashattok és fordíthattok majd.
Mivel ilyen szöveggel a műhely történetében még nem találkozhattunk, a kérdés- és problémairányaink is specifikusak lesznek. Márton László három ilyen irányt jelölt meg:
1. Szóbeliség és írásbeliség elhatárolása egy ránk maradt régi szövegben.
2. A szerzői észjárás, a közlési szándék rekonstruálása. Megértés vagy megfejtés?
3. Szemantikai eltolódások konkrét kifejezésekben, a nyelvállapot dinamikus változása közepette.
Ha tudálékoskodó-elméletieskedő teológiai traktátusok garmadáját várnánk, adjuk fel álmainkat: a fordító szerint „töményen életteli, néha kifejezetten vicces szövegekről van szó” ami kihat magukra a problémák megoldására is – aki ismeri Márton előadói stílusát, gyaníthatja, jól szórakozunk majd. A szövegek holnap kerülnek fel blogunkra, hogy hogyan zajlik egy ilyen műhely, azt itt mondjuk el, hogy kik vagyunk, azt meg itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése