2016. február 22., hétfő

Angol műfordító műhely Imreh Andrással



Angol műfordító műhely Imreh Andrással
Helyszín: Café Zsivágó (Budapest, Paulay Ede utca 55.)
Téma: Seamus Heaney hamarosan megjelenő, Élőlánc című kötete

Március 2-án 19 órától a Zsivágó kávézóban megrendezzük a hatodik Horizont műfordító műhelyünket. A korábbi alkalmakat Nádasdy Ádám, Gerevich András, Tótfalusi Ágnes, Márton László és Imrei Andrea tartották. 

Imreh András költő, műfordító, szerkesztő többek közt Seamus Heaney, Robert Frost és Jorge Luis Borghes verseinek tolmácsolója. Segítségével bepillantást nyerhetünk az Élőlánc és más Heaney kötetek fordításának műhelytitkaiba.

Az ír Nobel-díjas költő, Seamus Heaney utolsó verseskötetét 2006-os szélütése után írta. Az egészségi állapota ellenére, az öregeségnek és betegségnek semmilyen jelen nem érződik sem a teremtőerőn, sem a megformálás mívességén. A témákon persze igen: a korábban is jelen lévő halál személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is: gyerekkorhoz, szülői házba, a fiatalság színtereire. Ahogy a címe is mutatja, az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a generációk szívós stafétájára, az élet túlélésére fókuszál.










A Négyfogásos menü:

1. Hogyan vasaljuk az angol "-ing"-eket? Uncoupled

2. Hátsó gondolatok fordítása. Derry Derry Down

3. Írországi angol : brit angol = x : magyar. Kísérletek egy egyenlet megoldására. An Old Refrain

4. Amikor a vers inkább zene, mint tartalom. Eelworks IV.

Seamus Heaney verseinek fordításához ajánlott olvasgatni ezt a weboldalt:



Az alábbi versek fordításával lehet készülni.


Uncoupled
I

Who is this coming to the ash-pit
Walking tall, as if in a procession,
Bearing in front of her a slender pan

Withdrawn just now from underneath
The firebox, weighty, full to the brim
With whitish dust and flakes still sparking hot

That the wind is blowing into her apron bib,
Into her mouth and eyes while she proceeds
Unwavering, keeping her burden horizontal still,

Hands in a tight, sore grip round the metal knob,
Proceeds until we have lost sight of her
Where the worn path turns behind the henhouse.

II

Who is this, not much higher than the cattle,
Working his way towards me through the pen,
His ashplant in one hand

Lifted and pointing, a stick of keel
In the other, calling to where I’m perched
On top of a shaky gate,

Waving and calling something I cannot hear
With all the lowing and roaring, lorries revving
At the far end of the yard, the dealers

Shouting among themselves, and now to him
So that his eyes leave mine and I know
The pain of loss before I know the term.

Derry Derry Down

I

The lush
Sunset blush
On a big ripe

Gooseberry:
I scratched my hand
Reaching in

To gather it
Off the bush,
Unforbidden,

In Annie Devlin’s
Overgrown
Back garden.

II

In the storybook
Back kitchen
Of The Lodge
The full of a white
Enamel bucket
Of little pears:
Still life
On the red tiles
Of that floor.
Sleeping beauty
I came on
By the scullion’s door.

An Old Refrain

I

Robin-run-the-hedge
We called the vetch –
A fading straggle

Of Lincoln green
English stitchwork
Unravelling

With a hey-nonny-no
Along the Wood Road.
Sticky entangling

Berry and thread
Summering in
On the tousled verge.

II

In seggins
Hear the wind
Among the sedge,

In boortree
The elderberry’s
Dank indulgence,

In benweed
Ragwort’s
Singular unbending,

In easing
Drips of night rain
From the eaves.

Eelworks

IV

Sweaty-lustrous too
The butt of the freckled
Elderberry shoot

I made a rod of,
A-fluster when I felt
Not tugging but a trailing

On the line, not the utter
Flip-stream frolic-fish
But a foot-long

Slither of a fellow,
A young eel, greasy grey
And rightly wriggle-spined,

Not yet the blueblack
Slick-backed waterwork
I’d live to reckon with,

My old familiar
Pearl-purl
Selkie-streaker.

2016. január 29., péntek

Szerzőink: Joao Tordo

João Tordo (1975, Lisszabon, Portugália) a 2000-es évek második felében jelentkező legújabb portugál írógeneráció egyik legmarkánsabb hangú és legsokoldalúbb képviselője. Lisszabonban filozófiát hallgatott, New Yorkban és Londonban pedig kreatív írást, valamint újságírást tanult. Mindezidáig nyolc regénye jelent meg. 2009-ben elnyerte a Saramago-díjat, mely a legnagyobb presztízsű irodalmi elismerés hazájában.  Emellett a fiatal tehetségek irodalmi díjának, a Prémio Jovens Criadoresnek és a GC folyóirat 2014-es Man of the Year díjának a birtokosa irodalom kategóriában, és ott volt többek között a Portugáliai Telekom Irodalmi Díj, a Fernando Namora-díj, a Portugál Írószövetség Legjobb Regény Díjának és az Európai Unió Irodalmi Díjának finalistái között. Könyvei angol, német, francia, olasz, horvát és szerb fordításban is megjelentek. A regényírás mellett forgatókönyvírással is foglalkozik, valamint kreatív írást oktat a Lisszaboni Egyetemen. 2009-ben az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja portugál vendégeként Magyarországon is járt.



Könyve a Horizontok sorozatban:



Egy ismeretlen európai városból menekülő, hangját kereső irodalmár New Yorki-i ösztöndíjat kap. Ám egy tragédia arra készteti, hogy az afroamerikai próza kutatása helyett egy rejtélyesen eltűnt portugál fadoénekes nyomát kövesse. A botcsinálta detektív útja lepattant bárokon, harlemi drogbárók tanyáin és milliomos orosz műgyűjtők Ötödik sugárúti palotáin át vezet. Feltárul előtte az ezerszínű Nagy Alma, ahol az emlézés mindig hiánnyal és fájdalommal párosul, és ahol az el nem követett bűnöknek is van következményük. A Twin Peaks és Paul Auster, valamint az amerikai hard-boiled krimik sötét és kegyetlen világát idéző izgalmas regény nem csak évtizedeken, hanem kontinenseken és szubkultúrákon is átível. A Memory Hotel oldalain a portugál fadót a jazz ritmusai színesítik, sorsokról határoz a véletlen, a szerelem kivétel nékül öl, butít és nyomorba dönt, a felejtés ára pedig életekben mérhető.




Kritikák a kötetről:










2016. január 19., kedd

Mindent Joao Tordo Memory Hoteléről!

Novemberben megjelent a Horizontok első szépirodalmi kötete, mely összesítésben a sorozat második tagja.  Ezen az oldalon arra koncentrálunk, hogy mindent összeszedjünk, ami csak a szerzővel és a kötettel kapcsolatos.

A kötetből szövegrészletek a megjelenés napján a Literán, illetve a Próza Nostrán, a SZIFONlineon jelentek meg.


A könyv december 16-ai bemutatójáról a Litera tudósított.



A kötetet Urbán Bálint fordító és Zelei Dávid szerkesztő ajánlja személyes hangon a Lazarillón. A Litera év végi körkérdésében Balajthy Ágnes méltatta a kötetet, „az év legjobb fordításban megjelent köteteit” firtató kérdésben. A Jelenkor éves lapzártájában Zelei Dávid ajánlotta a kötetet.

A Moly.hu-n 14 értékelés után is az igen magasnak mondható 82%-on áll a kötet, aki olvasói véleményt nézne róla, itt tízet is talál. Olvasóinkat csak biztatni tudjuk, értékeljék a kötetet, az igények, visszajelzések nagyban orientálnak minket!



A kötetről született recenziókat külön posztban gyűjtjük majd.