2015. május 7., csütörtök

Spanyol műfordító műhely Imrei Andreával: szövegek

Hosszú szünet után, május 11-én, a szokásoktól eltérően hétfőn, 19 órától ismét jelentkezik a Horizont, a FISZ Műfordító Műhelye, ahol ezúttal spanyolból fordítunk majd Imrei Andreával.

A műhelyvezető ezúttal nagy kedvencétől, Julio Cortázartól választott két, szorosan összetartozó mikronovellát, egypercest az Historia de cronopios y famasból, a plakát alatt mindkettő megtalálható. Fontos, hogy ezúttal is hamarabb ott leszünk már a műhely helyszínén, ha kevés volt az időd, de hamarabb odaérsz, hozunk szöveget, papírt, lehet fejtegetni.



Julio Cortázar:

Tía en dificultades

¿Por qué tendremos una tía tan temerosa de caerse de espaldas? Hace años que la familia lucha para curarla de su obsesión, pero ha llegado la hora de confesar nuestro fracaso. Por más que hagamos, tía tiene miedo de caerse de espaldas; y su inocente manía nos afecta a todos, empezando por mi padre, que fraternalmente la acompaña a cualquier parte y va mirando el piso para que tía pueda caminar sin preocupaciones, mientras mi madre se esmera en barrer el patio varias veces al día, mis hermanas recogen las pelotas de tenis con que se divierten inocentemente en la terraza y mis primos borran toda huella imputable a los perros, gatos, tortugas y gallinas que proliferan en casa. Pero no sirve de nada, tía sólo se resuelve a cruzar las habitaciones después de un largo titubeo, interminables observaciones oculares y palabras destempladas a todo chico que ande por ahí en ese momento. Después se pone en marcha, apoyando primero un pie y moviéndolo como un boxeador en el cajón de resina, después el otro, trasladando el cuerpo en un desplazamiento que en nuestra infancia nos parecía majestuoso, y tardando varios minutos para ir de una puerta a otra. Es algo horrible.

Varias veces la familia ha procurado que mi tía explicara con alguna coherencia su temor a caerse de espaldas. En una ocasión fue recibida con un silencio que se hubiera podido cortar con guadaña; pero una noche, después de un vasito de hesperidina, tía condescendió a insinuar que si se caía de espaldas no podría volver a levantarse. A la elemental observación de que treinta y dos miembros de la familia estaban dispuestos a acudir en su auxilio, respondió con una mirada lánguida y dos palabras: «Lo mismo». Días después mi hermano el mayor me llamó por la noche a la cocina y me mostró una cucaracha caída de espaldas debajo de la pileta. Sin decirnos nada asistimos a su vana y larga lucha por enderezarse, mientras otras cucarachas, venciendo la intimidación de la luz, circulaban por el piso y pasaban rozando a la que yacía en posición decúbito dorsal. Nos fuimos a la cama con una marcada melancolía, y por una razón u otra nadie volvió a interrogar a tía; nos limitamos a aliviar en lo posible su miedo, acompañarla a todas partes, darle el brazo y comprarle cantidad de zapatos con suelas antideslizantes y otros dispositivos estabilizadores. La vida siguió así, y no era peor que otras vidas.


Julio Cortázar:
Tía explicada o no

Quien más quien menos, mis cuatro primos carnales se dedican a la filosofía. Leen libros, discuten entre ellos y son admirados a distancia por el resto de la familia, fiel al principio de no meterse en las preferencias ajenas e incluso favorecerlas en la medida de lo posible. Estos muchachos, que me merecen gran respeto, se plantearon más de una vez el problema del miedo de mi tía, llegando a conclusiones oscuras pero tal vez atendibles. Como suele ocurrir en casos parecidos, mi tía era la menos enterada de estos cabildeos, pero desde esa época la deferencia de la familia se acentuó todavía más. Durante años hemos acompañado a tía en sus titubeantes expediciones de la sala al antepatio, del dormitorio al cuarto de baño, de la cocina a la alacena. Nunca nos pareció fuera de lugar que se acostara de lado, y que durante la noche observara la inmovilidad más absoluta, los días pares del lado derecho y los impares del izquierdo. En las sillas del comedor y del patio, tía se instala muy erguida; por nada aceptaría la comodidad de una mecedora o de un sillón Morris. La noche del Sputnik la familia se tiró al suelo en el patio para observar el satélite, pero tía permaneció sentada y al día siguiente tuvo una tortícolis horrenda. Poco a poco nos fuimos convenciendo, y hoy estamos resignados. Nos ayudan nuestros primos carnales, que aluden a la cuestión con miradas de inteligencia y dicen cosas tales como: «Tiene razón». ¿Pero por qué? No lo sabemos, y ellos no quieren explicarnos. Para mí, por ejemplo, estar de espaldas me parece comodísimo. Todo el cuerpo se apoya en el colchón o en las baldosas del patio, uno siente los talones, las pantorrillas, los muslos, las nalgas, el lomo, las paletas, los brazos y la nuca que se reparten el peso del cuerpo y lo difunden, por decir así, en el suelo, lo acercan tan bien y tan naturalmente a esa superficie que nos atrae vorazmente y parecería querer tragarnos. Es curioso que a mí estar de espaldas me resulte la posición más natural, y a veces sospecho que mi tía le tiene horror por eso. Yo la encuentro perfecta, y creo que en el fondo es la más cómoda. Sí, he dicho bien: en el fondo, bien en el fondo, de espaldas. Hasta me da un poco de miedo, algo que no consigo explicar. Cómo me gustaría ser como ella, y cómo no puedo.

2015. április 28., kedd

Hol kapható a Világtalanul?

Egyre több terjesztői hálózatba kerül be a Világtalanul. E posztunkban összegyűjtjük, hol, mennyiért lehet majd kapni a kötetet

Interneten:

Az Officelet-en (már kapható, 20% kedvezménnyel)
A Bookline-on (már kapható, 15% kedvezménnyel)
A Líra hálózatában (már kapható, 15% kedvezménnyel)
A Book.hu-n (már kapható, 15% kedvezménnyel)



Boltokban:

Az Írók Boltjában (Bp., 1061 Andrássy út 45., a helyszínen teljes áron, online megrendelve 10% kedvezménnyel)



Az ELTE BTK jegyzetboltjában (Bp., 1088 Múzeum krt. 6-8., online megrendelve 15% kedvezménnyel, helyszínen Merényi Miki aktuális jóindulatától függő kedvezménnyel)



2015. április 24., péntek

Mit ír a Világtalanul?-ról a kritika?

Ebben a folyamatosan bővülő posztban gyűjtjük össze a sorozat első kötetének visszhangjait, felül mindig a legfrissebbekkel.

Makai Máté a győri online folyóirat, az Ambroozia 2015/6-os számában ír a Világtalanul?-ról "Világirodalmi kartográfiák" címmel.

"A 2015-ben Bodor Béla-díjat nyert Zelei Dávid szerkesztette Világtalanul? című kritikakötet egyfelől kínos olvashatatlanságával, másfelől a válogatott szövegek nagyon magas szakmai nívójával, és a vállalkozás egyedülállóságával hívja fel magára a figyelmet." 



"Megtiszteltetés volt a feladat, rengeteget tanultam belőle, bár több ilyen kötet születne!" írta Ureczky Eszter cikke utáni kommentjében a kötetről. Ilyesmit mi is állíthatnánk: Ureczky 11 A4-est (!) kitevő kritikája a Műút Online-on olyan nagyesszé, ami miatt már érdemes volt belekezdeni a Világtalanul? szerkesztésébe. Nem állítjuk, hogy minden szavával egyetértünk, de hogy övé a legalaposabb, legtöbb új szempontot felvető írás az eddigi, egyébként igen gazdag recepcióban, az nem is kérdés. Köszönjük!

"A világirodalom-kritika fogalmának és művelői feladatának tisztázása mellett a válogatás nem feledkezik meg azonban a közoktatás mint irodalmi szocializációs közeg szerepéről sem, s többek között statisztikai szempontból vizsgálja Mohácsy Károly középiskolásoknak készült, kanonikus és kanonizáló szöveggyűjteményét, mely egyszersmind „közös olvasmányszubsztrátumot” (19) jelent a legszélesebb értelemben vett olvasóközönség számára. Ez a gesztus azért is értékelendő, mert a szerkesztő ezáltal jelentős lépést tesz az irodalomtudomány nagyrészt elméleti jellegének és a középiskolai oktatás sokkal inkább gyakorlati szempontjainak érdemi összekapcsolása felé."



Thomka Beáta a Jelenkor nyári összevont, 7-8-as számában írt a kötetről, igen elismerően:

"A Világtalanul? kötet ironikus címét még egy kérdéssel toldja meg a szerkesztő, válogató, Zelei Dávid: Létezik-e világirodalom-kritika ma Magyarországon? A kérdésére válaszoló panoráma némi bizakodással töltheti el a kérdezőt s az olvasót is. Az is, hogy egyes nyelvterületek és nemzeti filológiák tapasztalt szakértői, egyetemi oktatói mellett az írások java része az újabb kritikus- és filológusnemzedék fogékonyságát és problémaérzékenységét tükrözi. Műfaji tekintetben a kötetben átfogóbb, a szerzői opusra, a magyarul nem olvasható művekre is itt-ott kitekintő, terjedelmesebb szövegek váltakoznak vázlatosabb kritikai reflexiókkal. A műfordítás kérdésköre külön szaktudást és ismeretet igényel, a tárggyal érdemi módon ezért csak néhányan foglalkoznak (például a Dante- és Kerouac-fordítások apropójából), míg a többi írásban nincs, vagy csak elvétve akad egy-egy fordításkritikai észrevétel. Ezt azért nem tartom meglepőnek, mert meggyőződésem, hogy a műfordításelmélet- és kritika rendeltetése és szakmai kérdései, valamint az egybevető olvasatok nem azonosíthatók az idegen irodalmak bemutatásának feladatával. A rendszeres, sokrétű kritikai tájékoztatás nem kizárólag a filológusok és komparatisták feladata, mert e munka elsősorban az irodalmárokra, folyóirat-szerkesztőkre, kiadókra hárul."




Kőrizs Imre a Magyar Narancs Könyvfesztiválra megjelenő, világirodalmi Minimum tizenegyes! listájának elkészítéséhez használta a kötetet, az Alföld márciusi számával egyetemben, rövid, de szép összeolvasást eredményezve. Egyetlen megjegyzés kívánkozik ide: már kirajzolódni látszik a dráma és líra hiányának tendenciózus emlegetése a kötet kapcsán; ebben a tekintetben viszont talán érdemes lenne az elmúlt évek külföldi dráma- és versesköteteinek lajstromozása, illetve az azokról született kritikák összegyűjtése - a kötet szerkesztője tett ilyesmire kísérletet, és nem úgy tűnik, hogy ezek a műfajok könyvkiadásunk és kritikánk kiemelt területei lennének, így szerepeltetésük a kötetben abba a megnyugtató hitbe ringatná a jelölt szegmenseket, hogy minden rendben, kiadói és kritikai palettánk már-már könnyfakasztóan heterogén. A kötet arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy ez nem így van.

"Jelen listánk három szereplőjével, McCarthyval, Sebalddal és Nabokovval három-három írás is foglalkozik a kötetben (és ez az összeállítás már a világnyelveken kívül a lengyel és horvát irodalomra is kitekint). A líra majdnem teljes és a dráma teljes mellőzésén kívül talán csak a francia irodalmat három kritikával egyedül képviselő Michel Houellebecq-könyv, A térkép és a táj szerepeltetését lehet kifogásolni, mert szerzőjének alighanem ez az eddigi leggyengébb, igaz, még mindig majdnem elég jó regénye. Talán arról van szó, hogy Houellebecq korábbi könyvei kevésbé történtek meg a magyar olvasókkal"




Károlyi Csabáé volt az első nyomtatott kritika a kötetről az Élet és Irodalom 2015. április 10-ei számának Követési távolság rovatában. Károlyi, bár ironizál a kötet bevezetőjének túlstatisztikázásán, maga is ehhez az eszközhöz folyamodik, mikor körüljárja a témát. Az írás a kánon változékonysága felől közelítve műfajok, nyelvek, kritikusok és megjelenési helyek szerint is igyekszik szétszálazni a kritikákat, itt-ott hiányokat felfedve, alapvetően azonban pozitívan.

"Zelei Dávid bevezetője sok kérdést fölvet, melyeket mind tovább kellene gondolni, nincs most itt tér erre, a lényeg az, hogy azt a missziót tökéletesen betölti a válogatás, hogy egybegyűjtve megmutassa az itt-ott megjelenő kritikák egy részét. Ezáltal felhívja a figyelmet sok jelentős műre és fordításra, sok jó recenzensre, és a különféle kritikaírási stratégiákra is."




Smid Róbert iszonyú alapos, az egyes blokkokat és szerzőket is tételesen kielemző, borongást és dicsérő szavakat vegyítő recenziója a kötet megjelenésének napján került ki a SZIFOnline-ra. Smid a következőképp összegez:

"Minden ilyen típusú válogatás neuralgikus pontjait, nevezetesen a szövegek időbeli megkésettségét, az elrendezésekből fakadó redundanciát (pl. XY a német, a francia… irodalom kiemelkedő alakja, különös figurája…) persze a Világtalanul? sem kerülhette el. Viszont szerkezeti szinten is helyet találtak benne olyan kiváló ötletek, mint a műfajiság inspiratív megközelítése, és telve van – óvatossága mellett – bátor szerkesztői fogásokkal, például hogy a spanyol nyelvű irodalmakból nem egy befutott és itthon is ismert alakot (leginkább Bolaño adódott volna) szerepeltet, hanem egy a latin-amerikai „boom” utáni nemzedéket bemutató antológiát. És persze ott vannak maguk a szövegek: ahogyan Mohácsi Balázs élvezetesen kitartott szarkazmussal leplezi le a fordítói túlbuzgóságot és öncélúságot, Zelei konzekvensen érvényesíti a metakritikai dimenziót valamennyi írásában, Kisantal pedig értőn kontextualizál. Ezért merem remélni, hogy az olvasóké mellett a FISz világirodalmi sorozatszerkesztőinek a honi világirodalom-kritikával kapcsolatos pesszimizmusa is legalábbis derűs szkepszissé alakul, és a további kötetek még inkább engedik a recenzensi teljesítményeket érvényesülni egy kevésbé frusztrált, az apokaliptikus szólamoknak erőteljesebben ellent tartó és merészebb horizontban."

2015. március 24., kedd

Mikor mutatjuk be a Világtalanult?

Március 25-én, szerdán 18.30-kor végre szimbolikusan is elkezdjük: ekkor kerül sor sorozatunk első könyvbemutatójára a Kazimírban (Bp., Kazinczy utca 34.), ahol Pogrányi Péter kritikus beszélget majd a kötetet szerkesztő Zelei Dáviddal. Ez lesz az első, de messze nem az utolsó alkalom arra, hogy kedvezményes áron juthassatok példányhoz a Világtalanul?-ból: a bemutatón ugyanis több, mint 20%-os kedvezménnyel, mindössze 2000 forintért lesz kapható a kötet. Részletek a bemutatóról az esemény Facebook-eventjére kattintva.

Már másnap, március 26-án újra lehet velünk találkozni Veszprémben, ahol a Magyar Napok keretében beszélget majd a kötetről Smid Róbert a szerkesztő Zelei Dáviddal, a sorozatszerkesztő, és a kötetben is helyet kapó Urbán Bálinttal a Pannon Egyetemen. Részletek az eseményről itt olvashatók. A kedvezményes vásárlásra itt is lehetőség nyílik majd.


Május 5-én megint vidékre visszük a kötetet: ezúttal Pécs és a Művészetek Háza lesz a vendéglátó 17 órától, ahol a Breuer Marcell-teremben a moderátor Mohácsi Balázs kérdezi majd a szerkesztő Zelei Dávidot és a kötet egyik szerzőjét, Kisantal Tamást a kötetről, világirodalomról, a Jelenkorról és Pécs szerepéről a magyarországi világirodalom-kritikában.

2015. március 1., vasárnap

"Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon" - MEGJELENIK MÁRCIUS 4-ÉN!

Szerdán, március 4-én végre eljön a nagy nap, és előbújik a nyomdából sorozatunk első kötete, a Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon. Megújult Facebook-oldalunkon (csatlakozni az oldalsó sávban vagy itt lehet) már minden paratextuális infó elérhető a kötetről: itt a teljes borítót mellékeljük, de lekaptuk a tartalomjegyzéket, a fülszöveget, összeszedtük a szerkesztő nyilatkozatait a kötetről, és folyamatosan, napi kétszer idézeteket is közzéteszünk a kötetből.


A kötet terjesztéséről és a könyvbemutató részleteiről külön írunk majd, a visszhangot pedig egy folyamatosan frissülő posztban gyűjtögetjük majd. Reméljük, lesz mit.

2014. november 28., péntek

Problémák és szövegek Márton László műhelyéhez

Mint előző bejegyzésünkben írtuk, decemberben németről fordítunk Márton Lászlóval, a szöveg pedig a 16. századból szól hozzánk: műhelyvezetőnk Luther asztali beszélgetéseiből válogatott rövidebb részleteket. A szöveg természetéből fakadóan izgalmas fordítói feladatnak tűnik szóbeliség és írásbeliség, régi és új nyelv, megértés vagy megfejtés kapcsolatát feltérképezni: a műhelyre jelentkezőket arra biztatjuk, akár egy-egy részlet fordítása esetén is jöjjenek bátran, szívós szövegnek, de egyben szórakoztató estének nézünk elébe. A szövegek alant:  

Tischreden
Oder
Colloqvia Doct.
Mart. Luthers

Eisleben, 1566

[fol. 601/b] Was Deudschland verderbt.

Wozu dienet doch / sprach D. Mart. Luther / so viel Zienen Gefess / es ist nur ein vberflüssiger vnrat / Ja verderb Türcken / Tartern / Italianer vnd Wahlen brauchen solchs nicht / denn nur zur Notdurfft / Allein wir Deudschen / Behmen / Polen etc. prangen damit / Alles bringen wir also vmb / vnd verspendens / vnd werdens vnnütz an / mit vberflüssiger Kleidung / Seidenwerck / fressen vnd sauffen / Das wissen die Fucker vnd Franckfurdische Messen wol / wie wir das vnsere vernarren vnd verschleudern / wir sind vntrew / Gleuben nicht das ein Gott sey.

[fol. 52/B] Gott sorget fur vns.

GOTT hat die Sperling geschaffen / darumb sol on seinen willen keiner auff die Erde fallen. Nu aber hat Gott nicht allein Menschen geschaffen / sondern auch fur sie seinen lieben Son leiden lassen / darümb wird vnd mus er viel mehr fur vns sorgen / denn fur die vnnützen Sperlinge.

[fol 71/b] Worumb die Heiden so schön ding vom Tode geschrieben.

Mich nimet offt wunder / sprach D. Martinus Luther / was doch die Heiden bewogen / das sie so schön ding vom Tode geschriben haben /  weil er so grawsam / greslich vnd heslich ist˜. Aber wenn ich gedencke an die Welt / so wundert es mich gar nichts / denn sie haben vnter sich viel Bubenstück von jrer Oberkeit sehen müssen / die jnen wehe gethan / haben sie mit nichts anders denn mit dem tode bedrawen konnen. Haben die Heiden den Tod so gering geachtet / ja so ehrlich vnd hochgehalten / wie viel mehr solten wir Christen es thun˜. Denn die armen Leute haben vom ewigen Leben weniger denn nichts gewust / wir wissens aber / noch fürchten wir vns vnd erschrecken so hart / wenn man vns vom Tode saget. Wolan es sind vnsere Sünde / vnd wir mussen bekennen das wir erger denn die Heiden leben / darumb geschiet vns nicht vnrecht daran. Denn je grösser Sünde / je grawsamer der Tod ist / das sihet man an den Leuten die wider Gottes Gebot gehandelt haben / vnd sterben sollen / oder das man jnen vom Jüngsten Tage saget / wie sie zagen vnd toben / wenn sie gleich frisch vnd gesund sind / solche Kreutlin sind wir.

[fol. 443] Weiber Klugheit.

Doctor Martinus Luther lachete seiner Kethen / die wolte klug sein / vnd sagte / GOTT hat ein Man geschaffen / vnd gegeben eine breite Brust / nicht breite Hüfften / Auff das der Man an dem Ort kan Weisheit fassen / Aber der Ort da der Vnflat heraus geht / kleine sey /Welchs an einem Weibe vmbkekert ist / Drümb hats viel Vnflats / vnd wenig Weisheit.

[fol. 307/b] Von Milchdiebin.

Anno 38. den 25. Augusti / ward viel geredt von Hechsen / vnd Zeuberin / die Eyer aus de Hünernesten / Milch vnd Butter stelen / Sprach Doct. Mart. Mit denselben sol man keine Barmhertzigkeit haben / Ich wolte sie selber verbrennen / Wie man im Gesetz list / das die Priester angefangen haben / die Vbeltheter zu steinigen. Man sagt aber / das solche gestolene Butter stincke / vnd falle zu bodem im Essen / Vnd das solche Zeuberin darnach / wenn man jnen wider ein schalckheit wil thun / vom Teufel weidlich vexirt vnd geplagt sollen werden. Die Dorffpfarrherr vnd Schulmeister haben vorzeiten jre Kunst gewust vnd sie wol geplaget. Vnd sagete / weie ein mal auff S. Johanstage / ins Johans fewr ein Ochsenkopff vom Zaune were gelegt worden / da were ein grosser hauffe Zeubererin dahin komen / vnd auffs höchste gebeten / Man wolte sie lassen Liechte vnd Kertzen anbrennen. Aber D. Pomers Kunst ist die beste / Das man sie mit Drecke plaget / vnd den offt rüret in der Milch / so stinckt jr ding alles / Denn als seinen Kühen die Milch auch gestolen ward / streiffete er flugs seine Hosen ab / vnd setzete einen Wechter in einen Asch vol Milch / vnd rürets vmb / vnd saget / Nu frett Tüfel / darauff ward jm die Milch nicht mehr entzogen.

[fol. 430] Das rechtschaffene Liebe zwischen Eheleuten seltzam sey.

Eine hübsche Jungfraw an einem orte / die sonst viel statliche Freier hatte / nam einen Pfaffen vmb Geldes willen / Da sprach Doktor Martinus Luther / Das Geld hat die Jungfraw Reginen Königin vberwunden.
Darnach ward geredet / Wie ein seer hübsch Megdlein were einen [!] alten wünderlichen Kröpel / vnd geitzigen Widwer gegeben / welcher zuuor mit seinem Weibe hart vnd vbel were vmbgangen / vnd da er sie nu offt wol geplaget / hatte sie gesaget / Kan denn dein der Teufel nicht los werden / Wenn er dich so lange in der Helle gehabt hette / so solt er dein vberdrüssig sein worden / Da sprach D. Mart. / GOTT der HERR gebe jr seinen Segen / vnd dieses Hochzeit Liedlin / Das er ein Eiuerer sey / wie die alten Menner gemeiniglich plegen zu sein gegen jungen Weibern. Ach lieber HERR GOTT / welch ein gros / Aber seltzam ding ists doch / Weib vnd kinder recht lieb haben~. Einen Sack können wir wol lieb haben / Aber ein ehelich Weib nicht wol / Es mus ein fromer Man vnd ein from Weib sein / der sein Gemahl vnd Kinder von Hertzen liebet / Also vnterdrückt vnd dempfft der Satan Gottes Ordnung vnd die Natürliche Zuneigung vnd Liebe in vns / Denn was wir thun sollen / das können vnd wollen wir nicht thun.

2014. november 27., csütörtök

Fordíts Márton Lászlóval németből!

A huszadik és huszonegyedik századi sztárírók és -költők szövegeinek vesézése után hatalmas fordítói kalandban lehet része annak, aki bízik soron következő kiváló németes kalauzunkban, Márton Lászlóban, aki egy igazi klasszikust tesz kortárssá, hiszen „minden, amit megértünk, kortárs”.

December 10-én, szokás szerint szerdán, szokás szerint 19 órától, és szokás szerint a Rohamban tartjuk negyedik műfordító műhelyünket: Nádasdy Ádám és Gerevich András angol estjei- és délutánja, valamint Tótfalusi Ágnes Houellebecq-leckéje után Márton László hozza el a napokban boltokba kerülő Luther-újrafordításának egyes részleteit.



Márton Lászlót aligha kell bárkinek is bemutatni: írói és drámaírói profilját olyan elismerések szegélyezik, mint a Déry Tibor- vagy József Attila-díj, miközben a német irodalom és gondolkodás elmúlt ötszáz évének olyan, mégoly különböző szerzőit fordította magyarra, mint a Grimm testvérek, Novalis, Goethe vagy akár Günter Grass és Walter Benjamin. Az utóbbi években főleg klasszikus szövegeket fordít: 2013-ban kapott Janus Pannonius-díjat Gottfried von Strassburg Tristan című verses regényének fordításáért, a napokban pedig grandiózus munkára tett pontot Luther Asztali beszélgetéseinek publikációjával, melyet stílszerűen a Luther Kiadó ad ki – ebből hoz majd szemelvényeket, amiket hamarosan itt is olvashattok és fordíthattok majd.

Mivel ilyen szöveggel a műhely történetében még nem találkozhattunk, a kérdés- és problémairányaink is specifikusak lesznek. Márton László három ilyen irányt jelölt meg:

1. Szóbeliség és írásbeliség elhatárolása egy ránk maradt régi szövegben.
2. A szerzői észjárás, a közlési szándék rekonstruálása. Megértés vagy megfejtés?
3. Szemantikai eltolódások konkrét kifejezésekben, a nyelvállapot dinamikus változása közepette.

Ha tudálékoskodó-elméletieskedő teológiai traktátusok garmadáját várnánk, adjuk fel álmainkat: a fordító szerint „töményen életteli, néha kifejezetten vicces szövegekről van szó” ami kihat magukra a problémák megoldására is – aki ismeri Márton előadói stílusát, gyaníthatja, jól szórakozunk majd. A szövegek holnap kerülnek fel blogunkra, hogy hogyan zajlik egy ilyen műhely, azt itt mondjuk el, hogy kik vagyunk, azt meg itt.