Mindent Joao Tordo Memory Hoteléről!

Novemberben megjelent a Horizontok első szépirodalmi kötete, mely összesítésben a sorozat második tagja.  Ezen az oldalon arra koncentrálunk, hogy mindent összeszedjünk, ami csak a szerzővel és a kötettel kapcsolatos.

A kötetből szövegrészletek a megjelenés napján a Literán, illetve a Próza Nostrán, a SZIFONlineon jelentek meg.

A könyv december 16-ai bemutatójáról a Litera tudósított.

A kötetet Urbán Bálint fordító és Zelei Dávid szerkesztő ajánlja személyes hangon a Lazarillón. A Litera év végi körkérdésében Balajthy Ágnes méltatta a kötetet, „az év legjobb fordításban megjelent köteteit” firtató kérdésben. A Jelenkor éves lapzártájában Zelei Dávid ajánlotta a kötetet.

A Moly.hu-n 14 értékelés után is az igen magasnak mondható 82%-on áll a kötet, aki olvasói véleményt nézne róla, itt tízet is talál. Olvasóinkat csak biztatni tudjuk, értékeljék a kötetet, az igények, visszajelzések nagyban orientálnak minket!

A kötetről született recenziókat külön posztban gyűjtjük majd.

Mit ír a Világtalanul?-ról a kritika?

Ebben a folyamatosan bővülő posztban gyűjtjük össze a sorozat első kötetének visszhangjait, felül mindig a legfrissebbekkel.

Makai Máté a győri online folyóirat, az Ambroozia 2015/6-os számában ír a Világtalanul?-ról "Világirodalmi kartográfiák" címmel.

"A 2015-ben Bodor Béla-díjat nyert Zelei Dávid szerkesztette Világtalanul? című kritikakötet egyfelől kínos olvashatatlanságával, másfelől a válogatott szövegek nagyon magas szakmai nívójával, és a vállalkozás egyedülállóságával hívja fel magára a figyelmet." 

"Megtiszteltetés volt a feladat, rengeteget tanultam belőle, bár több ilyen kötet születne!" írta Ureczky Eszter cikke utáni kommentjében a kötetről. Ilyesmit mi is állíthatnánk: Ureczky 11 A4-est (!) kitevő kritikája a Műút Online-on olyan nagyesszé, ami miatt már érdemes volt belekezdeni a Világtalanul? szerkesztésébe. Nem állítjuk, hogy minden szavával egyetértünk, de hogy övé a legalaposabb, legtöbb új szempontot felvető írás az eddigi, egyébként igen gazdag recepcióban, az nem is kérdés. Köszönjük!

"A világirodalom-kritika fogalmának és művelői feladatának tisztázása mellett a válogatás nem feledkezik meg azonban a közoktatás mint irodalmi szocializációs közeg szerepéről sem, s többek között statisztikai szempontból vizsgálja Mohácsy Károly középiskolásoknak készült, kanonikus és kanonizáló szöveggyűjteményét, mely egyszersmind „közös olvasmányszubsztrátumot” (19) jelent a legszélesebb értelemben vett olvasóközönség számára. Ez a gesztus azért is értékelendő, mert a szerkesztő ezáltal jelentős lépést tesz az irodalomtudomány nagyrészt elméleti jellegének és a középiskolai oktatás sokkal inkább gyakorlati szempontjainak érdemi összekapcsolása felé."

Thomka Beáta a Jelenkor nyári összevont, 7-8-as számában írt a kötetről, igen elismerően:

"A Világtalanul? kötet ironikus címét még egy kérdéssel toldja meg a szerkesztő, válogató, Zelei Dávid: Létezik-e világirodalom-kritika ma Magyarországon? A kérdésére válaszoló panoráma némi bizakodással töltheti el a kérdezőt s az olvasót is. Az is, hogy egyes nyelvterületek és nemzeti filológiák tapasztalt szakértői, egyetemi oktatói mellett az írások java része az újabb kritikus- és filológusnemzedék fogékonyságát és problémaérzékenységét tükrözi. Műfaji tekintetben a kötetben átfogóbb, a szerzői opusra, a magyarul nem olvasható művekre is itt-ott kitekintő, terjedelmesebb szövegek váltakoznak vázlatosabb kritikai reflexiókkal. A műfordítás kérdésköre külön szaktudást és ismeretet igényel, a tárggyal érdemi módon ezért csak néhányan foglalkoznak (például a Dante- és Kerouac-fordítások apropójából), míg a többi írásban nincs, vagy csak elvétve akad egy-egy fordításkritikai észrevétel. Ezt azért nem tartom meglepőnek, mert meggyőződésem, hogy a műfordításelmélet- és kritika rendeltetése és szakmai kérdései, valamint az egybevető olvasatok nem azonosíthatók az idegen irodalmak bemutatásának feladatával. A rendszeres, sokrétű kritikai tájékoztatás nem kizárólag a filológusok és komparatisták feladata, mert e munka elsősorban az irodalmárokra, folyóirat-szerkesztőkre, kiadókra hárul."

Kőrizs Imre a Magyar Narancs Könyvfesztiválra megjelenő, világirodalmi Minimum tizenegyes! listájának elkészítéséhez használta a kötetet, az Alföld márciusi számával egyetemben, rövid, de szép összeolvasást eredményezve. Egyetlen megjegyzés kívánkozik ide: már kirajzolódni látszik a dráma és líra hiányának tendenciózus emlegetése a kötet kapcsán; ebben a tekintetben viszont talán érdemes lenne az elmúlt évek külföldi dráma- és versesköteteinek lajstromozása, illetve az azokról született kritikák összegyűjtése - a kötet szerkesztője tett ilyesmire kísérletet, és nem úgy tűnik, hogy ezek a műfajok könyvkiadásunk és kritikánk kiemelt területei lennének, így szerepeltetésük a kötetben abba a megnyugtató hitbe ringatná a jelölt szegmenseket, hogy minden rendben, kiadói és kritikai palettánk már-már könnyfakasztóan heterogén. A kötet arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy ez nem így van.

"Jelen listánk három szereplőjével, McCarthyval, Sebalddal és Nabokovval három-három írás is foglalkozik a kötetben (és ez az összeállítás már a világnyelveken kívül a lengyel és horvát irodalomra is kitekint). A líra majdnem teljes és a dráma teljes mellőzésén kívül talán csak a francia irodalmat három kritikával egyedül képviselő Michel Houellebecq-könyv, A térkép és a táj szerepeltetését lehet kifogásolni, mert szerzőjének alighanem ez az eddigi leggyengébb, igaz, még mindig majdnem elég jó regénye. Talán arról van szó, hogy Houellebecq korábbi könyvei kevésbé történtek meg a magyar olvasókkal"

Károlyi Csabáé volt az első nyomtatott kritika a kötetről az Élet és Irodalom 2015. április 10-ei számának Követési távolság rovatában. Károlyi, bár ironizál a kötet bevezetőjének túlstatisztikázásán, maga is ehhez az eszközhöz folyamodik, mikor körüljárja a témát. Az írás a kánon változékonysága felől közelítve műfajok, nyelvek, kritikusok és megjelenési helyek szerint is igyekszik szétszálazni a kritikákat, itt-ott hiányokat felfedve, alapvetően azonban pozitívan.

"Zelei Dávid bevezetője sok kérdést fölvet, melyeket mind tovább kellene gondolni, nincs most itt tér erre, a lényeg az, hogy azt a missziót tökéletesen betölti a válogatás, hogy egybegyűjtve megmutassa az itt-ott megjelenő kritikák egy részét. Ezáltal felhívja a figyelmet sok jelentős műre és fordításra, sok jó recenzensre, és a különféle kritikaírási stratégiákra is."

Smid Róbert iszonyú alapos, az egyes blokkokat és szerzőket is tételesen kielemző, borongást és dicsérő szavakat vegyítő recenziója a kötet megjelenésének napján került ki a SZIFOnline-ra. Smid a következőképp összegez:

"Minden ilyen típusú válogatás neuralgikus pontjait, nevezetesen a szövegek időbeli megkésettségét, az elrendezésekből fakadó redundanciát (pl. XY a német, a francia… irodalom kiemelkedő alakja, különös figurája…) persze a Világtalanul? sem kerülhette el. Viszont szerkezeti szinten is helyet találtak benne olyan kiváló ötletek, mint a műfajiság inspiratív megközelítése, és telve van – óvatossága mellett – bátor szerkesztői fogásokkal, például hogy a spanyol nyelvű irodalmakból nem egy befutott és itthon is ismert alakot (leginkább Bolaño adódott volna) szerepeltet, hanem egy a latin-amerikai „boom” utáni nemzedéket bemutató antológiát. És persze ott vannak maguk a szövegek: ahogyan Mohácsi Balázs élvezetesen kitartott szarkazmussal leplezi le a fordítói túlbuzgóságot és öncélúságot, Zelei konzekvensen érvényesíti a metakritikai dimenziót valamennyi írásában, Kisantal pedig értőn kontextualizál. Ezért merem remélni, hogy az olvasóké mellett a FISz világirodalmi sorozatszerkesztőinek a honi világirodalom-kritikával kapcsolatos pesszimizmusa is legalábbis derűs szkepszissé alakul, és a további kötetek még inkább engedik a recenzensi teljesítményeket érvényesülni egy kevésbé frusztrált, az apokaliptikus szólamoknak erőteljesebben ellent tartó és merészebb horizontban."

Mikor mutatjuk be a Világtalanult?

Március 25-én, szerdán 18.30-kor végre szimbolikusan is elkezdjük: ekkor kerül sor sorozatunk első könyvbemutatójára a Kazimírban (Bp., Kazinczy utca 34.), ahol Pogrányi Péter kritikus beszélget majd a kötetet szerkesztő Zelei Dáviddal. Ez lesz az első, de messze nem az utolsó alkalom arra, hogy kedvezményes áron juthassatok példányhoz a Világtalanul?-ból: a bemutatón ugyanis több, mint 20%-os kedvezménnyel, mindössze 2000 forintért lesz kapható a kötet. Részletek a bemutatóról az esemény Facebook-eventjére kattintva.

Már másnap, március 26-án újra lehet velünk találkozni Veszprémben, ahol a Magyar Napok keretében beszélget majd a kötetről Smid Róbert a szerkesztő Zelei Dáviddal, a sorozatszerkesztő, és a kötetben is helyet kapó Urbán Bálinttal a Pannon Egyetemen. Részletek az eseményről itt olvashatók. A kedvezményes vásárlásra itt is lehetőség nyílik majd.

Május 5-én megint vidékre visszük a kötetet: ezúttal Pécs és a Művészetek Háza lesz a vendéglátó 17 órától, ahol a Breuer Marcell-teremben a moderátor Mohácsi Balázs kérdezi majd a szerkesztő Zelei Dávidot és a kötet egyik szerzőjét, Kisantal Tamást a kötetről, világirodalomról, a Jelenkorról és Pécs szerepéről a magyarországi világirodalom-kritikában.

"Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon" - MEGJELENIK MÁRCIUS 4-ÉN!

Szerdán, március 4-én végre eljön a nagy nap, és előbújik a nyomdából sorozatunk első kötete, a Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon. Megújult Facebook-oldalunkon (csatlakozni az oldalsó sávban vagy itt lehet) már minden paratextuális infó elérhető a kötetről: itt a teljes borítót mellékeljük, de lekaptuk a tartalomjegyzéket, a fülszöveget, összeszedtük a szerkesztő nyilatkozatait a kötetről, és folyamatosan, napi kétszer idézeteket is közzéteszünk a kötetből.

A kötet terjesztéséről és a könyvbemutató részleteiről külön írunk majd, a visszhangot pedig egy folyamatosan frissülő posztban gyűjtögetjük majd. Reméljük, lesz mit.

Kik vagyunk, mit akarunk? Bemutatkozik a Horizontok, a FISZ és a Jelenkor Világirodalmi Sorozata

Hát ti meg kik vagytok?

Szigorúan ábécésorrendben: Izsó Zita, Lesi Zoltán, Urbán Bálint és Zelei Dávid, a FISZ és a Jelenkor Horizontok névre hallgató világirodalmi sorozatának szerkesztői.

Na és miben különbözik ez a sorozat a többitől?

Világirodalmi sorozattól nem meglepő módon mi is arra törekszünk, hogy egy széles (lejjebb részletezett) földrajzi területet tegyünk otthonossá azoknak az olvasóknak, akik fordítás vagy nyelvtudás híján nem férnek hozzá a világ 99,9994%-ának irodalmához. Prózai alapokra építkezünk, vagyis szándékunkban áll regényekkel, novellákkal (mi több, a magyar piacon ritkaságszámba menő mikronovellákkal) traktálni olvasóinkat, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk portugál vagy lengyel költészetet is kiadni. Ami ennél talán ritkább, hogy a szorosan vett szépirodalom kiadásán túli világirodalmi érdeklődésünket is át akarjuk ragasztani olvasóinkra: rá kívánunk mutatni például arra, mi mindenben különbözik a magyar és a világirodalom (ennek megfelelően külön kötetben foglalkozunk majd a világirodalom-kritikával és annak problémáival), és kiemelt projektünk a fordítás láthatóvá tétele, vagyis annak az elterjedt képzetnek a cáfolata, miszerint a világirodalmi szövegek maguktól „fordulnak le” (copyright by Benyhe János) magyarra. Ennek érdekében már az első kötetünk megjelenése előtt interaktív műfordítói műhellyel jelentkezünk, blogunkon fordító-naplókat kívánunk közölni a fordítás során felmerült problémákról, a sorozat köteteinek magyarítását pedig többségében fiatal fordítókra bízzuk.

Mennyire lesz tényleg világirodalmi ez a sorozat? Lesz antarktiszi líra meg új-zélandi dráma is benne?

Ezt sajnos nem tudjuk megígérni, de így is elég széles körben szeretnénk mozogni: a hagyományosabb közép-európai profil mellett nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni Latin-Amerika irodalmára, de kanadai és portugál-afrikai szerzőt is tervezünk kiadni.

Annyira trendi kortárs arcok vagytok, hogy csak 2026 után született írók 22. században megjelenő írásait közlitek majd?

Nem, bár dominánsan valóban kortárs irodalom kiadását tervezzük, de ez nem jelenti azt, hogy csak ráncmentes írók jöhetnek szóba. Mivel sok fehér foltot látunk a világirodalom magyarországi kiadásában, így nagy célunk a hiánypótlás is, például a spanyol és portugál nyelvű, vagy a velünk szomszédos országok irodalmának körében.

Honnan tudhatom, ki és mikor jelenik meg a sorozatban?

Ezen a blogon igyekszünk a kötetek útját nyomon követni a kiadás előtti periódustól egészen a kötetek visszhangjáig, információkkal szolgálva a szerzőről, a fordítóról és a könyvről egyaránt. Ha nem akarsz mindennap rákeresni, megjelent-e valami újdonság, elég követned minket a Facebookon.

Csak olvasni lehet majd a könyvekről?

Nem, rendszeresen szervezünk majd könyvbemutatókat, terveink szerint némelyiken magával a szerzővel is találkozhatnak az olvasók.

Ha már a bemutatók: a FISZ könyveit legtöbbször csak könyvbemutatókon lehet megvenni, ezeket is?

Nem, a FISZ a Jelenkor Kiadóval közösen adja ki a sorozatot, így mindenhol, ahol a Jelenkor könyveit eddig megvehettétek, ezeket a köteteket is megkaphatjátok majd.

A könyvek promotálásán kívül is tudtok valamit ajánlani, vagy csak vegyük meg a könyveket, hogy ti jó kövérek és gazdagok legyetek?

Különös figyelmet szeretnénk arra fordítani, hogy a sorozat ne csak kérjen, hanem minél több területen aktívan adjon is a világirodalomhoz kötődőknek: azoknak is, akik fordítanak vagy a jövőben fordítani szeretnének, azoknak is, akiket a világirodalom kritikája is érdekel, meg azoknak is, akik megelégednek az olvasói státusszal. Hogy ez ne csak lózung legyen, első körben műfordítói műhelyt indítunk, ahol a résztvevők neves szakemberek (első alkalommal Nádasdy Ádám) segítségével, rövid szövegeket magyarítva járhatják körül a fordítás során felmerülő nehézségeket és próbálhatnak közösen megoldást találni rájuk.