"Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon" - MEGJELENIK MÁRCIUS 4-ÉN!

Szerdán, március 4-én végre eljön a nagy nap, és előbújik a nyomdából sorozatunk első kötete, a Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon. Megújult Facebook-oldalunkon (csatlakozni az oldalsó sávban vagy itt lehet) már minden paratextuális infó elérhető a kötetről: itt a teljes borítót mellékeljük, de lekaptuk a tartalomjegyzéket, a fülszöveget, összeszedtük a szerkesztő nyilatkozatait a kötetről, és folyamatosan, napi kétszer idézeteket is közzéteszünk a kötetből.

A kötet terjesztéséről és a könyvbemutató részleteiről külön írunk majd, a visszhangot pedig egy folyamatosan frissülő posztban gyűjtögetjük majd. Reméljük, lesz mit.

Problémák és szövegek Márton László műhelyéhez

Mint előző bejegyzésünkben írtuk, decemberben németről fordítunk Márton Lászlóval, a szöveg pedig a 16. századból szól hozzánk: műhelyvezetőnk Luther asztali beszélgetéseiből válogatott rövidebb részleteket. A szöveg természetéből fakadóan izgalmas fordítói feladatnak tűnik szóbeliség és írásbeliség, régi és új nyelv, megértés vagy megfejtés kapcsolatát feltérképezni: a műhelyre jelentkezőket arra biztatjuk, akár egy-egy részlet fordítása esetén is jöjjenek bátran, szívós szövegnek, de egyben szórakoztató estének nézünk elébe. A szövegek alant:  

Tischreden
Oder
Colloqvia Doct.
Mart. Luthers

Eisleben, 1566

[fol. 601/b] Was Deudschland verderbt.

Wozu dienet doch / sprach D. Mart. Luther / so viel Zienen Gefess / es ist nur ein vberflüssiger vnrat / Ja verderb Türcken / Tartern / Italianer vnd Wahlen brauchen solchs nicht / denn nur zur Notdurfft / Allein wir Deudschen / Behmen / Polen etc. prangen damit / Alles bringen wir also vmb / vnd verspendens / vnd werdens vnnütz an / mit vberflüssiger Kleidung / Seidenwerck / fressen vnd sauffen / Das wissen die Fucker vnd Franckfurdische Messen wol / wie wir das vnsere vernarren vnd verschleudern / wir sind vntrew / Gleuben nicht das ein Gott sey.

[fol. 52/B] Gott sorget fur vns.

GOTT hat die Sperling geschaffen / darumb sol on seinen willen keiner auff die Erde fallen. Nu aber hat Gott nicht allein Menschen geschaffen / sondern auch fur sie seinen lieben Son leiden lassen / darümb wird vnd mus er viel mehr fur vns sorgen / denn fur die vnnützen Sperlinge.

[fol 71/b] Worumb die Heiden so schön ding vom Tode geschrieben.

Mich nimet offt wunder / sprach D. Martinus Luther / was doch die Heiden bewogen / das sie so schön ding vom Tode geschriben haben /  weil er so grawsam / greslich vnd heslich ist˜. Aber wenn ich gedencke an die Welt / so wundert es mich gar nichts / denn sie haben vnter sich viel Bubenstück von jrer Oberkeit sehen müssen / die jnen wehe gethan / haben sie mit nichts anders denn mit dem tode bedrawen konnen. Haben die Heiden den Tod so gering geachtet / ja so ehrlich vnd hochgehalten / wie viel mehr solten wir Christen es thun˜. Denn die armen Leute haben vom ewigen Leben weniger denn nichts gewust / wir wissens aber / noch fürchten wir vns vnd erschrecken so hart / wenn man vns vom Tode saget. Wolan es sind vnsere Sünde / vnd wir mussen bekennen das wir erger denn die Heiden leben / darumb geschiet vns nicht vnrecht daran. Denn je grösser Sünde / je grawsamer der Tod ist / das sihet man an den Leuten die wider Gottes Gebot gehandelt haben / vnd sterben sollen / oder das man jnen vom Jüngsten Tage saget / wie sie zagen vnd toben / wenn sie gleich frisch vnd gesund sind / solche Kreutlin sind wir.

[fol. 443] Weiber Klugheit.

Doctor Martinus Luther lachete seiner Kethen / die wolte klug sein / vnd sagte / GOTT hat ein Man geschaffen / vnd gegeben eine breite Brust / nicht breite Hüfften / Auff das der Man an dem Ort kan Weisheit fassen / Aber der Ort da der Vnflat heraus geht / kleine sey /Welchs an einem Weibe vmbkekert ist / Drümb hats viel Vnflats / vnd wenig Weisheit.

[fol. 307/b] Von Milchdiebin.

Anno 38. den 25. Augusti / ward viel geredt von Hechsen / vnd Zeuberin / die Eyer aus de Hünernesten / Milch vnd Butter stelen / Sprach Doct. Mart. Mit denselben sol man keine Barmhertzigkeit haben / Ich wolte sie selber verbrennen / Wie man im Gesetz list / das die Priester angefangen haben / die Vbeltheter zu steinigen. Man sagt aber / das solche gestolene Butter stincke / vnd falle zu bodem im Essen / Vnd das solche Zeuberin darnach / wenn man jnen wider ein schalckheit wil thun / vom Teufel weidlich vexirt vnd geplagt sollen werden. Die Dorffpfarrherr vnd Schulmeister haben vorzeiten jre Kunst gewust vnd sie wol geplaget. Vnd sagete / weie ein mal auff S. Johanstage / ins Johans fewr ein Ochsenkopff vom Zaune were gelegt worden / da were ein grosser hauffe Zeubererin dahin komen / vnd auffs höchste gebeten / Man wolte sie lassen Liechte vnd Kertzen anbrennen. Aber D. Pomers Kunst ist die beste / Das man sie mit Drecke plaget / vnd den offt rüret in der Milch / so stinckt jr ding alles / Denn als seinen Kühen die Milch auch gestolen ward / streiffete er flugs seine Hosen ab / vnd setzete einen Wechter in einen Asch vol Milch / vnd rürets vmb / vnd saget / Nu frett Tüfel / darauff ward jm die Milch nicht mehr entzogen.

[fol. 430] Das rechtschaffene Liebe zwischen Eheleuten seltzam sey.

Eine hübsche Jungfraw an einem orte / die sonst viel statliche Freier hatte / nam einen Pfaffen vmb Geldes willen / Da sprach Doktor Martinus Luther / Das Geld hat die Jungfraw Reginen Königin vberwunden.
Darnach ward geredet / Wie ein seer hübsch Megdlein were einen [!] alten wünderlichen Kröpel / vnd geitzigen Widwer gegeben / welcher zuuor mit seinem Weibe hart vnd vbel were vmbgangen / vnd da er sie nu offt wol geplaget / hatte sie gesaget / Kan denn dein der Teufel nicht los werden / Wenn er dich so lange in der Helle gehabt hette / so solt er dein vberdrüssig sein worden / Da sprach D. Mart. / GOTT der HERR gebe jr seinen Segen / vnd dieses Hochzeit Liedlin / Das er ein Eiuerer sey / wie die alten Menner gemeiniglich plegen zu sein gegen jungen Weibern. Ach lieber HERR GOTT / welch ein gros / Aber seltzam ding ists doch / Weib vnd kinder recht lieb haben~. Einen Sack können wir wol lieb haben / Aber ein ehelich Weib nicht wol / Es mus ein fromer Man vnd ein from Weib sein / der sein Gemahl vnd Kinder von Hertzen liebet / Also vnterdrückt vnd dempfft der Satan Gottes Ordnung vnd die Natürliche Zuneigung vnd Liebe in vns / Denn was wir thun sollen / das können vnd wollen wir nicht thun.

Fordíts Márton Lászlóval németből!

A huszadik és huszonegyedik századi sztárírók és -költők szövegeinek vesézése után hatalmas fordítói kalandban lehet része annak, aki bízik soron következő kiváló németes kalauzunkban, Márton Lászlóban, aki egy igazi klasszikust tesz kortárssá, hiszen „minden, amit megértünk, kortárs”.

December 10-én, szokás szerint szerdán, szokás szerint 19 órától, és szokás szerint a Rohamban tartjuk negyedik műfordító műhelyünket: Nádasdy Ádám és Gerevich András angol estjei- és délutánja, valamint Tótfalusi Ágnes Houellebecq-leckéje után Márton László hozza el a napokban boltokba kerülő Luther-újrafordításának egyes részleteit.

Márton Lászlót aligha kell bárkinek is bemutatni: írói és drámaírói profilját olyan elismerések szegélyezik, mint a Déry Tibor- vagy József Attila-díj, miközben a német irodalom és gondolkodás elmúlt ötszáz évének olyan, mégoly különböző szerzőit fordította magyarra, mint a Grimm testvérek, Novalis, Goethe vagy akár Günter Grass és Walter Benjamin. Az utóbbi években főleg klasszikus szövegeket fordít: 2013-ban kapott Janus Pannonius-díjat Gottfried von Strassburg Tristan című verses regényének fordításáért, a napokban pedig grandiózus munkára tett pontot Luther Asztali beszélgetéseinek publikációjával, melyet stílszerűen a Luther Kiadó ad ki – ebből hoz majd szemelvényeket, amiket hamarosan itt is olvashattok és fordíthattok majd.

Mivel ilyen szöveggel a műhely történetében még nem találkozhattunk, a kérdés- és problémairányaink is specifikusak lesznek. Márton László három ilyen irányt jelölt meg:

1. Szóbeliség és írásbeliség elhatárolása egy ránk maradt régi szövegben.
2. A szerzői észjárás, a közlési szándék rekonstruálása. Megértés vagy megfejtés?
3. Szemantikai eltolódások konkrét kifejezésekben, a nyelvállapot dinamikus változása közepette.

Ha tudálékoskodó-elméletieskedő teológiai traktátusok garmadáját várnánk, adjuk fel álmainkat: a fordító szerint „töményen életteli, néha kifejezetten vicces szövegekről van szó” ami kihat magukra a problémák megoldására is – aki ismeri Márton előadói stílusát, gyaníthatja, jól szórakozunk majd. A szövegek holnap kerülnek fel blogunkra, hogy hogyan zajlik egy ilyen műhely, azt itt mondjuk el, hogy kik vagyunk, azt meg itt.

Októberben újra műfordító műhely- ezúttal Tótfalusi Ágnessel

A Horizont Műfordító Műhely első őszi alkalmán kortárs francia irodalommal foglalkozunk. A műhelymunkát ezúttal Michel Houellebecq regényeinek fordítója, Tótfalusi Ágnes vezeti.

Milyen szövegeket fogunk majd lefordítani?

A kihagyhatatlan Houellebecq-részlet mellett, a marokkói születésű Muriel Barbery 2006-os L'Élégance du hérisson című regényének egy rövidebb passzusa kerül majd terítékre.

Mik lesznek a műfordító műhely harmadik állomásának főbb témái? 

Mindkét szöveghely közös pontja egyrészről a fokozottan nyomasztó hangulat, másrészről pedig a bonyolult, hosszú és a rövid tőmondatszerű szerkezetek váltakozása. Tótfalusi a fent említett mondatszerkezeti problémák mellett a szövegek által implicite és explicite kifejezett depresszió tematikáját járja majd körbe.

A két rövid részleten kívül pedig lesz egy kis meglepetés is: Tótfalusi Ágnes visz majd egyetlen, de nehéz mondatot a szerinte legszebb huszadik századi francia regényből, amit együtt fog majd lefordítani a jelenlévőkkel.

1.

„L’excitation de son père était retombée, il mâchonnait son saint-nectaire avec aussi peu d’enthousiasme que le cochon de lait. C’est sans doute par compassion qu’on suppose chez les personnes âgées une gourmandise particulièrement vive, parce qu’on souhaite se persuader qu’il leur reste au moins ça, alors que dans la plupart des cas les jouissances gustatives s’éteignent irrémidiablement, comme tout le reste. Demeurent les troubles digestifs, et le cancer de la prostate.
À quelques mètres sur leur gauche, trois femmes octogénaires semblaient se recuillir sur leur salade – peut-être en hommage à leurs maris défunts. L’une d’entre elles tendit la main vers sa coupe de champagne, puis sa main se rabattit sur la table; sa poitrine se soulevait sous l’effort. Au bout de quelques secondes elle renouvela sa tentation, sa main tremblait terriblement, son visage était crispé par la concentration. Jed se retenait d’intervenir, il n’était nullement en position d’intervenir. Le serveur lui-même, posté à quelques mètres, qui surveillait l’opération d’un regard soucieux, n’était plus en position d’intervenir; cette femme était maintenant en contacte direct avec Dieu. Elle était probablement plus proche de quatre-vingt-dix que quatre-vingts.”

(Michel Houellebecq: La carte et le territoire)


2.

„Je me souviens de toute cette pluie... Le bruit de l’eau martelant le toit, les chemins ruisselants, la mer de boue aux portes de notre ferme, le ciel noir, le vent, le sentiment atroce d’une humidité sans fin, qui nous pesait autant que nous pesait notre vie: sans conscience ni révolte. Nous étions serrés les uns contre les autres près du feu lorsque, soudain, ma mère se levait, déséquilibrant toute la meute; surpris, nous la regardâmes se diriger vers la porte et, mue par une obscure impulsion, l’ouvrir à la volée.
Toute cette pluie, oh, toute cette pluie... Dans l’encadrement de la porte, immobile, les cheveux collés au visage, la robe détrempée, les chaussures mangées de boue, le regarde fixe, se tenait Lisette. Comment ma mère avait-elle su? /................../
Est-cela, l’amour maternel, cette intuition au cœur du désastre, cette étincelle d’empathie qui demeure même quand l’homme en est réduit à vivre comme une bête? C’est ce que m’avait dit Lucien: une mère qui aime ses enfants sait toujours quand ils sont dans la peine. Pour ma part, je n’ai guère d’inclination pour cette interprétation. Je n’ai pas non plus de ressentiment envers cette mère qui n’en était pas une. La misère est une faucheuse: elle moissonne en nous tout ce que nous avons d’aptitude au commerce de l’autre et nous laisse vides, lavés de sentiments, pour pouvoir endurer toute la noirceur du présent. Mais je n’ai pas non plus de si belles croyances; point d’amour maternel dans cette intuition de ma mère mais seulement la traduction en gestes de la certitude du malheur. C’est une sorte de conscience native, enracinée au plus profond des cœurs, qui rappelle qu’à de pauvre hères comme nous, il arrive toujours par un soir de pluie une fille déshonorée qui s’en revient mourir au foyer.”

(Muriel Barbery: L’élégance du hérisson)

Visszhang: programjaink a FISZ-táborban

Számos médium "közvetített" csúsztatott élőben a FISZ-táborból, ami azt jelentette, hogy sorozatunk és programjaink több-kevesebb visszhangot kaptak: a sorozat rövid bemutatójáról a Bárka Online, a prae.hu és a Tiszatáj Online is beszámolt, a Bárka ráadásul a műfordító műhelyről is szót ejtett. Bár a leírtakkal szemben nem ígérjük, hogy minden műfordító-műhelyünket Nádasdy Ádám tartja majd (cél a nyelvi sokszínűség) és azt sem, hogy sci-fit is kiadunk (ellenben világirodalom-kritikai kötetünknek lesz zsánerkritikai része is), azt ugyanakkor igen, hogy hamarosan képekkel is jelentkezünk a tábori eseményeinkről!  

Programjaink a FISZ-táborban

Jövő szerdán indul a Visegrádon a FISZ-tábor, ami a kézműves sörök sokadik reneszánszán túl azt is jelenti, hogy ismét programokkal traktálhatjuk a nagyérdeműt. Lássuk röviden, mikor, hol, mit.

Július 23-27-ig, Visegrádon rendezi meg szokásos nyári táborát a Fiatal Írók Szövetsége, ami a garantált jó hangulat mellett számos menő programot is ígér. Ezek közül kettő köthető hozzánk: a nagy sikert aratott Nádasdy-est után Gerevich András tart versfordító műhelyt (angolból, a szövegek és instrukciók már megtalálhatók a blogon!) július 25-én, pénteken délután 15 órakor, vagyis folytatódik a Horizont-sorozat, másrészt, július 24-én 17.45-től kerekasztal-beszélgetés keretében Izsó Zita, Urbán Bálint és Zelei Dávid mutatja be a sorozat céljait, szerkesztőit, reménybeli szerzőit, leendő debütáló kötetét és még sok minden mást. Minden táborozót szeretettel várunk!

Műfordító műhely a FISZ-táborban

Az idei visegrádi FISZ-tábort sem ússzátok meg sorozatunk programjai nélkül. A Horizont Műfordító Műhely nyári kiadását Gerevich András tartja július 25-én 15 órakor. Gerevich András 1976-ban született, költő, író, szerkesztő, drámaíró, forgatókönyvíró, és nem utolsósorban műfordító is, idén Babits-ösztöndíjas, versfordító műhelyek gyakorlott vezetője. 1997 óta négy önálló kötete jelent meg, a legutolsó az idei Könyvhétre, Tizenhat naplemente címmel. Teljes kötetet fordított Philip K. Dicktől, és David Lynchtől, szerkesztett s részben fordított skót költészeti antológiát és egy Heaney-válogatáskötetet, fordításai többek közt angol, ír, kanadai költészeti antológiákban szerepelnek. Idén nagy kedvencéhez, a nemrég elhunyt Seamus Heaney-hez tér vissza: az ír költő Human Chain című, utolsó kötetét fordítja a Babitsnak köszönhetően.

A táborra szánt feladat, hogy mindenki, aki részt szeretne venni a szemináriumon, fordítson le legalább egy verset a háromból, de persze ha teheti, fordítsa le mind a hármat. Kérlek küldjétek el a fordításaitokat Gerevich András email címére: andras.gerevich(kukac)gmail.com 

1.

Lucille Clifton

„i am accused of tending to the past”

i am accused of tending to the past

as if i made it

as if i sculpted it

with my own hands. i did not.

this past was waiting for me

when i came,

a monstrous unnamed baby,

and i with my mother’s itch

took it to breast

and named it

History.

she is more human now,

learning language every day,

remembering faces, names and dates.

when she is strong enough to travel

on her own, beware, she will.

+++

2.

Lawrence Ferlinghetti

In Goya’s Greatest Scenes We Seem to See . . .

In Goya’s greatest scenes we seem to see

                                           the people of the world   

       exactly at the moment when

             they first attained the title of

                                                             ‘suffering humanity’   

          They writhe upon the page

                                        in a veritable rage

                                                                of adversity   

          Heaped up

                     groaning with babies and bayonets

                                                       under cement skies   

            in an abstract landscape of blasted trees

                  bent statues bats wings and beaks

                               slippery gibbets

                  cadavers and carnivorous cocks

            and all the final hollering monsters

                  of the

                           ‘imagination of disaster’

            they are so bloody real

                                        it is as if they really still existed

    And they do

                  Only the landscape is changed

They still are ranged along the roads   

          plagued by legionnaires

                     false windmills and demented roosters

They are the same people

                                     only further from home

      on freeways fifty lanes wide

                              on a concrete continent

                                        spaced with bland billboards   

                        illustrating imbecile illusions of happiness

                       The scene shows fewer tumbrils

                                                but more strung-out citizens

                                                                     in painted cars

                               and they have strange license plates   

                           and engines

                                           that devour America

+++

3.

Alice Fulton

Yours & Mine

Through your lens the sequoia swallowed me   

like a dryad. The camera flashed & forgot.

I, on the other hand, must practice my absent-

mindedness, memory being awkward as a touch   

that goes unloved. Lately your eyes have shut

down to a shade more durable than skin’s. I know you   

love distance, how it smooths. You choose an aerial view,   

the city angled to abstraction, while I go for the close   

exposures: poorly-mounted countenances along Broadway,   

the pigweed cracking each hardscrabble backlot.   

It’s a matter of perspective: yours is to love me   

from a block away & mine is to praise the grain-

iness that weaves expressively: your face.