Angol műfordító műhely Imreh Andrással

Angol műfordító műhely Imreh Andrással

Helyszín: Café Zsivágó (Budapest, Paulay Ede utca 55.)

Téma: Seamus Heaney hamarosan megjelenő, Élőlánc című kötete

Március 2-án 19 órától a Zsivágó kávézóban megrendezzük a hatodik Horizont műfordító műhelyünket. A korábbi alkalmakat Nádasdy Ádám, Gerevich András, Tótfalusi Ágnes, Márton László és Imrei Andrea tartották. 

Imreh András költő, műfordító, szerkesztő többek közt Seamus Heaney, Robert Frost és Jorge Luis Borghes verseinek tolmácsolója. Segítségével bepillantást nyerhetünk az Élőlánc és más Heaney kötetek fordításának műhelytitkaiba.

Az ír Nobel-díjas költő, Seamus Heaney utolsó verseskötetét 2006-os szélütése után írta. Az egészségi állapota ellenére, az öregeségnek és betegségnek semmilyen jelen nem érződik sem a teremtőerőn, sem a megformálás mívességén. A témákon persze igen: a korábban is jelen lévő halál személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is: gyerekkorhoz, szülői házba, a fiatalság színtereire. Ahogy a címe is mutatja, az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a generációk szívós stafétájára, az élet túlélésére fókuszál.

A Négyfogásos menü:

1. Hogyan vasaljuk az angol "-ing"-eket? Uncoupled

2. Hátsó gondolatok fordítása. Derry Derry Down

3. Írországi angol : brit angol = x : magyar. Kísérletek egy egyenlet megoldására. An Old Refrain

4. Amikor a vers inkább zene, mint tartalom. Eelworks IV.

Seamus Heaney verseinek fordításához ajánlott olvasgatni ezt a weboldalt:

fawbie.com

Az alábbi versek fordításával lehet készülni.

Uncoupled

I

Who is this coming to the ash-pit

Walking tall, as if in a procession,

Bearing in front of her a slender pan

Withdrawn just now from underneath

The firebox, weighty, full to the brim

With whitish dust and flakes still sparking hot

That the wind is blowing into her apron bib,

Into her mouth and eyes while she proceeds

Unwavering, keeping her burden horizontal still,

Hands in a tight, sore grip round the metal knob,

Proceeds until we have lost sight of her

Where the worn path turns behind the henhouse.

II

Who is this, not much higher than the cattle,

Working his way towards me through the pen,

His ashplant in one hand

Lifted and pointing, a stick of keel

In the other, calling to where I’m perched

On top of a shaky gate,

Waving and calling something I cannot hear

With all the lowing and roaring, lorries revving

At the far end of the yard, the dealers

Shouting among themselves, and now to him

So that his eyes leave mine and I know

The pain of loss before I know the term.

Derry Derry Down

I

The lush

Sunset blush

On a big ripe

Gooseberry:

I scratched my hand

Reaching in

To gather it

Off the bush,

Unforbidden,

In Annie Devlin’s

Overgrown

Back garden.

II

In the storybook

Back kitchen

Of The Lodge

The full of a white

Enamel bucket

Of little pears:

Still life

On the red tiles

Of that floor.

Sleeping beauty

I came on

By the scullion’s door.

An Old Refrain

I

Robin-run-the-hedge

We called the vetch –

A fading straggle

Of Lincoln green

English stitchwork

Unravelling

With a hey-nonny-no

Along the Wood Road.

Sticky entangling

Berry and thread

Summering in

On the tousled verge.

II

In seggins

Hear the wind

Among the sedge,

In boortree

The elderberry’s

Dank indulgence,

In benweed

Ragwort’s

Singular unbending,

In easing

Drips of night rain

From the eaves.

Eelworks

IV

Sweaty-lustrous too

The butt of the freckled

Elderberry shoot

I made a rod of,

A-fluster when I felt

Not tugging but a trailing

On the line, not the utter

Flip-stream frolic-fish

But a foot-long

Slither of a fellow,

A young eel, greasy grey

And rightly wriggle-spined,

Not yet the blueblack

Slick-backed waterwork

I’d live to reckon with,

My old familiar

Pearl-purl

Selkie-streaker.