Visszhang: programjaink a FISZ-táborban

Számos médium "közvetített" csúsztatott élőben a FISZ-táborból, ami azt jelentette, hogy sorozatunk és programjaink több-kevesebb visszhangot kaptak: a sorozat rövid bemutatójáról a Bárka Online, a prae.hu és a Tiszatáj Online is beszámolt, a Bárka ráadásul a műfordító műhelyről is szót ejtett. Bár a leírtakkal szemben nem ígérjük, hogy minden műfordító-műhelyünket Nádasdy Ádám tartja majd (cél a nyelvi sokszínűség) és azt sem, hogy sci-fit is kiadunk (ellenben világirodalom-kritikai kötetünknek lesz zsánerkritikai része is), azt ugyanakkor igen, hogy hamarosan képekkel is jelentkezünk a tábori eseményeinkről!  

Programjaink a FISZ-táborban

Jövő szerdán indul a Visegrádon a FISZ-tábor, ami a kézműves sörök sokadik reneszánszán túl azt is jelenti, hogy ismét programokkal traktálhatjuk a nagyérdeműt. Lássuk röviden, mikor, hol, mit.

Július 23-27-ig, Visegrádon rendezi meg szokásos nyári táborát a Fiatal Írók Szövetsége, ami a garantált jó hangulat mellett számos menő programot is ígér. Ezek közül kettő köthető hozzánk: a nagy sikert aratott Nádasdy-est után Gerevich András tart versfordító műhelyt (angolból, a szövegek és instrukciók már megtalálhatók a blogon!) július 25-én, pénteken délután 15 órakor, vagyis folytatódik a Horizont-sorozat, másrészt, július 24-én 17.45-től kerekasztal-beszélgetés keretében Izsó Zita, Urbán Bálint és Zelei Dávid mutatja be a sorozat céljait, szerkesztőit, reménybeli szerzőit, leendő debütáló kötetét és még sok minden mást. Minden táborozót szeretettel várunk!

Műfordító műhely a FISZ-táborban

Az idei visegrádi FISZ-tábort sem ússzátok meg sorozatunk programjai nélkül. A Horizont Műfordító Műhely nyári kiadását Gerevich András tartja július 25-én 15 órakor. Gerevich András 1976-ban született, költő, író, szerkesztő, drámaíró, forgatókönyvíró, és nem utolsósorban műfordító is, idén Babits-ösztöndíjas, versfordító műhelyek gyakorlott vezetője. 1997 óta négy önálló kötete jelent meg, a legutolsó az idei Könyvhétre, Tizenhat naplemente címmel. Teljes kötetet fordított Philip K. Dicktől, és David Lynchtől, szerkesztett s részben fordított skót költészeti antológiát és egy Heaney-válogatáskötetet, fordításai többek közt angol, ír, kanadai költészeti antológiákban szerepelnek. Idén nagy kedvencéhez, a nemrég elhunyt Seamus Heaney-hez tér vissza: az ír költő Human Chain című, utolsó kötetét fordítja a Babitsnak köszönhetően.

A táborra szánt feladat, hogy mindenki, aki részt szeretne venni a szemináriumon, fordítson le legalább egy verset a háromból, de persze ha teheti, fordítsa le mind a hármat. Kérlek küldjétek el a fordításaitokat Gerevich András email címére: andras.gerevich(kukac)gmail.com 

1.

Lucille Clifton

„i am accused of tending to the past”

i am accused of tending to the past

as if i made it

as if i sculpted it

with my own hands. i did not.

this past was waiting for me

when i came,

a monstrous unnamed baby,

and i with my mother’s itch

took it to breast

and named it

History.

she is more human now,

learning language every day,

remembering faces, names and dates.

when she is strong enough to travel

on her own, beware, she will.

+++

2.

Lawrence Ferlinghetti

In Goya’s Greatest Scenes We Seem to See . . .

In Goya’s greatest scenes we seem to see

                                           the people of the world   

       exactly at the moment when

             they first attained the title of

                                                             ‘suffering humanity’   

          They writhe upon the page

                                        in a veritable rage

                                                                of adversity   

          Heaped up

                     groaning with babies and bayonets

                                                       under cement skies   

            in an abstract landscape of blasted trees

                  bent statues bats wings and beaks

                               slippery gibbets

                  cadavers and carnivorous cocks

            and all the final hollering monsters

                  of the

                           ‘imagination of disaster’

            they are so bloody real

                                        it is as if they really still existed

    And they do

                  Only the landscape is changed

They still are ranged along the roads   

          plagued by legionnaires

                     false windmills and demented roosters

They are the same people

                                     only further from home

      on freeways fifty lanes wide

                              on a concrete continent

                                        spaced with bland billboards   

                        illustrating imbecile illusions of happiness

                       The scene shows fewer tumbrils

                                                but more strung-out citizens

                                                                     in painted cars

                               and they have strange license plates   

                           and engines

                                           that devour America

+++

3.

Alice Fulton

Yours & Mine

Through your lens the sequoia swallowed me   

like a dryad. The camera flashed & forgot.

I, on the other hand, must practice my absent-

mindedness, memory being awkward as a touch   

that goes unloved. Lately your eyes have shut

down to a shade more durable than skin’s. I know you   

love distance, how it smooths. You choose an aerial view,   

the city angled to abstraction, while I go for the close   

exposures: poorly-mounted countenances along Broadway,   

the pigweed cracking each hardscrabble backlot.   

It’s a matter of perspective: yours is to love me   

from a block away & mine is to praise the grain-

iness that weaves expressively: your face.